A Lacházán szolgáló lelkipásztorok: Mórágy István 1652.
Séllei János kb. 1683-Buda visszavételéig 1686. szeptember 2.
Szőllöskei Péter Weresmarti Kosdi Ongvári Debreceni V. István 1694-1697.
Mátyási Mihály 1697-1706.
Nánási Orosz István 1706-1720.
Weszprémi Bereczki Ferentz 1726-1739.
Peleskei 1726-
Weszprémi Bereczki Ferentz 1753-1759.
Wetsei Pál 1743. április 28.-1759.
Komáromi Ferenc 1760. augusztus-1761. április
Regétzi István 1761-1765
Borsádi Ferenc 1765-1774.
Rozgonyi György 1774. április 25. - 1816. szeptember 14.
Szeles Sámuel 1817. június 15. - 1846.szeptember 15.
Bacsó János 1846. szeptember 15. - 1849. május 22. helyettes
Tomory Szabó Sándor 1847. május 22. - 1849. április 29.
Vörös János 1849. április 29. --1865. december 19.
Könyves Tóth Kálmán 1866. április 22. - 1883. április 24.
Vass Kálmán 1883. szeptember 6. - 1900.
Sárközi Sándor 1900-1923.
Szabó Balázs 1925-1957. november 5.
Sándor Ernő 1957-1979.
Cserháti Kálmán 1980-1992.
Takaró András 1993-tól
A ráckevei kistérségnek egyik legjelentősebb reformkori épülete az 1824-ben épült református templom,
Hofrichter József alkotása, fő műve. Az építész a reformkori Pest kedvelt, sokat foglalkoztatott építőmestere
volt.
Sajnos, az interneten és a nyomtatott médiában megjelenő ismertetők teljesen mellőzik mai templomunk
építéstörténetét. Ezzel szemben mindenütt azt a barokk vagy copf stílusú épületet említik, amely 1771-72-ben
épült, Peithmüller József pesti kőművesmester irányításával. Ez is igaz adat, csak 50 évvel korábbra, a mai
református templom elődjére vonatkozik.
A lacházi református közösség története négy templomot tart számon.
Az elsőnek, a „belsőfalusi templomnak” az alapfalai láthatók a község Duna-parti üdülőterületén. Ezen a
helyen állt az Árpád-korban a Szántó, később Lackháza nevű előd-település. Mikor épülhetett ez a templom? Nem
tudjuk. Valószínűleg még a reformáció előtt. Azt is feltételezhetjük, hogy a XVI. század közepén már
református istentiszteletet tartottak a Belsőfaluban.
A második templom azután épült, hogy a lakosság „kiköltözött” a folyótól 4-5 kilométernyire, a mai
Kiskunlacháza magasabb fekvésű helyére, feltételezhetően az évről évre ismétlődő súlyos árvizek miatt (1740
körül). Ettől kezdve néhány évig akár két templomban is lehetett igét hirdetni, Lacházán és Új-Lacházán.
A harmadik templom adatai szerepelnek általában az ismertetőkben, amelyiket valóban Peithmüller József
építette 1772-ben. Mária Terézia a protestánsoknak úgy engedélyezte kőtemplom építését, hogy az semmiképp sem
lehet nagyobb, magasabb, mint a katolikusokéi. Ez a korlátozás lehetett az egyik oka annak, hogy csakhamar,
amint a körülmények engedték, újra át kellett építeni.
A negyedik templom építése 1820-ban kezdődött. Erről a Pest-megyei Levéltárban őrzött tanácsi
jegyzőkönyvek, tervrajzok, iratok tudósítanak. 1913-ban készült a jelenlegi toronysisak, a renoválásakor
lecserélt toronygomb őrizte az 1824-es befejezés dokumentumát. A templom jelenleg is hallható mindkét
harangját Szlezák László harangöntő mester öntötte 1922-ben Budapesten.
A klasszikus méltóságot sugárzó templom messze látszó tornya nemcsak Petőfi Sándort hívogatta, hanem a
kedves mai vendéget is.
2024. október 6.
A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, akinek a
szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, amíg én azt nem
mondom.
Ezután így szólt hozzá az Úr igéje:
Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre!
A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad.
Elment tehát, és az Úr igéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól
keletre.
A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ihatott.
Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.
Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje:
Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy
özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy
özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet
valamilyen edényben, hadd igyam!
Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is
magaddal!
De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt
van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve
kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk.
Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad, de előbb készíts
belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts!
Mert így szól az Úr, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki addig,
amíg az ÚR esőt nem bocsát a földre.
Az asszony elment, és Illés szavai szerint járt el. És evett ő is meg az asszony és a háza népe is
mindennap.
A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az Úr ígérete szerint, ahogy igéjében,
Illés által, megmondta az Úr.
Déli harangszó a kiskunlacházi református templomból - Kossuth Rádió
2015. január 5.
MP3 HARANGSZÖVEG Református istentisztelet közvetítése a kiskunlacházi református templomból - Kossuth Rádió
2012. december 25. KARÁCSONY
MP3
2019. december
