A krasznai kórus látogatása

„Van egy híd… Egy olyan híd, amelyhez nem kell kő, nem kell beton, nem kell építőmunkás. Mégis, szilárdabb, erősebb bármilyen emberkéz alkotta hídnál. Nincs állandó helye, mindig ott keletkezik, ahol szükség van rá. Ott keletkezik, ahol két ember találkozik.”

E híd megteremtése vezérelte a Kiskunlacházi Református Egyházközség tagjait is, amikor hosszas tanakodás után felvették a kapcsolatot testvérvárosunk, Kraszna református kórusának tagjaival. Kételyek között vártuk a választ, vajon elutasítják a meghívást, vagy elfogadják… S néhány nap elteltével meg is érkezett a válasz, szívesen látogatnak Kiskunlacházára. Egyeztetések, szervezkedés, a várakozás izgalma, és elérkezett a nap!

2013. október 11-én késő délután közel 400 kilométeres út megtétele után megérkezett a krasznai delegáció. Az este ismerkedéssel, beszélgetéssel telt kellemes hangulatban, az ízletes vacsorát követően pedig mindenki a maga vendéglátóival tért haza, mert vendégeink családoknál voltak elszállásolva. Szombaton Kiskunlacháza és a környék, Ráckeve és Ócsa nevezetességeit jártuk be. Ellátogattunk Ráckevére a Boldogasszony Szerb Templomba, betértünk a Református Templomba, illetve a Hajómalmot is megtekintettük. Rengeteg új és érdekes információn és történeten keresztül ismerkedtünk meg a várossal, vallásokkal, épületekkel.



Néhány perc utazás után pedig már Ócsa csodálatos református templomában gyönyörködtünk. A templomban meghallgatott gyönyörű orgonajáték után a gyülekezeti házban vártak minket pogácsával és teával, amelyet méltóbban az énekkar tagjai nem köszönhettek volna meg, mint hogy egy számukra kedves dalt énekeltek el.



Délután már mindenki izgatottan készült az esti koncertre. 2013. október 12-én este 6 órakor vette kezdetét a Krasznai Református Kórus koncertje a kiskunlacházi református templomban. Meghatottan, érzelmekkel telve hallgattuk az átéléssel és rengeteg lelkesedéssel éneklő énekkart. A korábban említett Híd megépítésére való törekvés tudatában a koncert legvégén elhangzó dalt a vendéglátó és vendég kórus együtt énekelte el. Megismételhetetlen érzés volt!



Vasárnap az istentisztelet után a már barátainkká váló vendégeink hazaindultak. Nehéz volt a búcsú, az elválás, de kissé könnyítette, hogy tudtuk, hamarosan viszontlátjuk egymást.

Felejthetetlen három napot töltöttünk együtt. Köttettek ismeretségek, barátságok, amelyek mindig velünk lesznek. A kezdetekben egy Hídról beszéltünk, amelyet ez alatt a rövidke idő alatt erőssé és szilárddá sikerült tennünk. „Még mindig nagyon szép emlék él bennem rólad, rólunk, van egy kis darab közös múltunk…”

Demeter Petra