Welcome Visitor:

Történet

A Lacházán szolgáló lelkipásztorok:
Mórágy István 1652.
Séllei János kb. 1683-Buda visszavételéig 1686. szeptember 2.
Szőllöskei Péter
Weresmarti
Kosdi
Ongvári
Debreceni V. István 1694-1697.
Mátyási Mihály 1697-1706.
Nánási Orosz István 1706-1720.
Weszprémi Bereczki Ferentz 1726-1739.
Peleskei 1726-
Weszprémi Bereczki Ferentz 1753-1759.
Wetsei Pál 1743. április 28.-1759.
Komáromi Ferenc 1760. augusztus-1761. április
Regétzi István 1761-1765
Borsádi Ferenc 1765-1774.
Rozgonyi György 1774. április 25. - 1816. szeptember 14.
Szeles Sámuel 1817. június 15. - 1846.szeptember 15.
Bacsó János 1846. szeptember 15. - 1849. május 22. helyettes
Tomory Szabó Sándor 1847. május 22. - 1849. április 29.
Vörös János 1849. április 29. --1865. december 19.
Könyves Tóth Kálmán 1866. április 22. - 1883. április 24.
Vass Kálmán 1883. szeptember 6. - 1900.
Sárközi Sándor 1900-1923.
Szabó Balázs 1925-1957. november 5.
Sándor Ernő 1957-1979.
Cserháti Kálmán 1980-1992.
Takaró András 1993-tól

A ráckevei kistérségnek egyik legjelentősebb reformkori épülete az 1824-ben épült református templom, Hofrichter József alkotása, fő műve. Az építész a reformkori Pest kedvelt, sokat foglalkoztatott építőmestere volt.
Sajnos, az interneten és a nyomtatott médiában megjelenő ismertetők teljesen mellőzik mai templomunk építéstörténetét. Ezzel szemben mindenütt azt a barokk vagy copf stílusú épületet említik, amely 1771-72-ben épült, Peithmüller József pesti kőművesmester irányításával. Ez is igaz adat, csak 50 évvel korábbra, a mai református templom elődjére vonatkozik.
A lacházi református közösség története négy templomot tart számon.
Az elsőnek, a „belsőfalusi templomnak” az alapfalai láthatók a község Duna-parti üdülőterületén. Ezen a helyen állt az Árpád-korban a Szántó, később Lackháza nevű előd-település. Mikor épülhetett ez a templom? Nem tudjuk. Valószínűleg még a reformáció előtt. Azt is feltételezhetjük, hogy a XVI. század közepén már református istentiszteletet tartottak a Belsőfaluban.
A második templom azután épült, hogy a lakosság „kiköltözött” a folyótól 4-5 kilométernyire, a mai Kiskunlacháza magasabb fekvésű helyére, feltételezhetően az évről évre ismétlődő súlyos árvizek miatt (1740 körül). Ettől kezdve néhány évig akár két templomban is lehetett igét hirdetni, Lacházán és Új-Lacházán.
A harmadik templom adatai szerepelnek általában az ismertetőkben, amelyiket valóban Peithmüller József építette 1772-ben. Mária Terézia a protestánsoknak úgy engedélyezte kőtemplom építését, hogy az semmiképp sem lehet nagyobb, magasabb, mint a katolikusokéi. Ez a korlátozás lehetett az egyik oka annak, hogy csakhamar, amint a körülmények engedték, újra át kellett építeni.
A negyedik templom építése 1820-ban kezdődött. Erről a Pest-megyei Levéltárban őrzött tanácsi jegyzőkönyvek, tervrajzok, iratok tudósítanak. 1913-ban készült a jelenlegi toronysisak, a renoválásakor lecserélt toronygomb őrizte az 1824-es befejezés dokumentumát. A templom jelenleg is hallható mindkét harangját Szlezák László harangöntő mester öntötte 1922-ben Budapesten.
A klasszikus méltóságot sugárzó templom messze látszó tornya nemcsak Petőfi Sándort hívogatta, hanem a kedves mai vendéget is.